A talaj, mint élő rendszer, funkcióit csak akkor tudja maradéktalanul betölteni, ha a rendszer minden eleme megfelelően működik. Abban az esetben, ha a termőképesség – mint az egyik legfontosabb elem nem megfelelő, illetve csökken, az káros hatással lehet az egész rendszerre. Ez a megállapítás alapvetően független a talajhasználat intenzitásától, ami azt jelenti, hogy minden mezőgazdaságilag művelt területre vonatkozik. Tehát a termőtalaj, mint élőhely is alacsonyabb szinten működik, funkcióit korlátozott módon látja el, ha csökken a termőképessége.

A termőképesség megóvásának legfontosabb eleme a talajhasználat intenzitásához igazított tápanyagellátás.

Szakemberek sokasága hangoztatta már, hogy a mezőgazdaságban hasznosított területeinken a tápanyagellátás színvonala a 90es években messze nem tartott lépést a talajhasználat szintjével. Tehát ezen időszakban a termelés színvonalát együttesen meghatározó technológiai elemek közül véleményünk szerint – lassan a tápanyagellátás kerül az egész folyamatot meghatározó minimum szintre, sőt már bizonyos területeken ma is terméskorlátozó tényező. Amennyiben a továbbiakban sem tulajdonítunk a mainál nagyobb figyelmet a tápanyagutánpótlásnak, hamarosan nagyon jelentős területeken lesz termésmeghatározó tényező.

A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban, az utóbbi években a fenntartható fejlődés követelményeinek megfelelően csökkent a műtrágya felhasználás. Az EUban ez a csökkenés az elmúlt 10 évben 1820%os, de még ma is közel 200 kg/ha NPK hatóanyagot jelent, s ezzel a termőtalajok tápanyagellátottságát változatlanul a korábbi szinten tudják tartani. Hazánkban a műtrágya felhasználás mintegy 15 éven keresztül, a 80as évek végéig nevezhető intenzívnek, majd a 90es években komplex folyamatok eredményeként radikálisan csökkent. Ez az érték az elmúlt években mindössze 4050kg NPK hatóanyag hektáronként. Emiatt a korábbinál alacsonyabb termésszintek ellenére is jelentősen csökkentek talajaink tápanyagellátottsága.

Csökkent a tápanyagellátottság

A fentiek alátámasztására a Talajerőgazdálkodás Kkt. adatait használtuk fel. A Kkt. agrokémiai szaktanácsadó tevékenysége közel 200.000 ha szántóterületre terjed ki, főként Somogy és Fejér megyében. A szaktanácsadásnak elengedhetetlen része a minimum ötévenkénti talajmintavétel. A talajvizsgálatokat a Fejér megyei NTÁ Talajvédelmi laboratóriuma végzi.

Ebben a rendszerben rendelkezésre álló adatbázisból 133.147 ha terület (2132) tábla talajvizsgálati adatait használtuk fel, mert ekkora területről van – már 1978 óta folyamatosan, 35 évenkénti – megbízható talajvizsgálati adat.

Az értékelt terület 44%a csernozjom talaj, 44%a erdőtalaj, 4%réti és 8%a homoktalaj.

A műtrágyázás volumenének megfelelően a 80as évek közepéig egyértelműen nőtt a talajok foszfor ellátottsága. A magas szinten ellátott (igen jó ellátottság) terület aránya 12%ról 39%ra nőtt, a csak közepes vagy ennél gyengébb ellátottság aránya, pedig 42%ról 9%ra csökkent. Ebben az időszakban egyértelműen talajgazdagító trágyázási gyakorlat folyt, amit ezek az adatok is igazolnak.

A 80as évek második felében a folyamatosan csökkenő műtrágya felhasználás már gyakorlatilag csak az akkori talaj ellátottsági szint fenntartásához volt elegendő. A 90es évek gyakorlata viszont azt eredményezte, hogy az igen jó ellátottságú terület részaránya 40%ról 15%ra csökkent, és több mint kétszeresére nőtt a közepes ellátottságú terület aránya (9ről 21%ra). Sajnos ismét megjelentek gyengén ellátott területek is (jelenleg még csak 2%).

A jelenlegi foszfor ellátottság szintje az általunk vizsgált területen a 80as évek eleji állapotnak felel meg.

Hasonló tendencia figyelhető meg a kálium ellátottság vonatkozásában is.

A különbség mindössze annyi, hogy a talajok kálium ellátottságának növekedése kisebb ütemű volt a 80-as években, viszont napjainkban bekövetkezett tápanyag csökkenés mértéke nagyobb, és csak a 70-es évek végi állapotnak felel meg.

A talajellátottság kategóriába sorolása több szempont figyelembe vételével történik (talajtípus, mészállapot, kötöttség), így célszerű a vizsgálatok abszolút értékben történő elemzését is elvégezni.

Ebből látható, hogy a talajok foszfor ellátottságának 65 ppm értékkel történő növeléséhez a vizsgált terület átlagában mintegy 10 év kellett, az utóbbi 58 év elégtelen tápanyagutánpótlási gyakorlata viszont 43 ppmes csökkenéshez vezetett. A kálium ellátottságot 10 év alatt csak 45 ppm értékkel sikerült növelni, viszont napjainkra ezt a feltöltést el is „fogyasztottuk”. A foszfor és a kálium ellátottság csökkenése természetesen a különböző talajtípusokon eltérő módon jelentkezik. A legjobb termőképességű csernozjom talajokon a változás nagyobb mértékű, mivel a magasabb termésekkel nagyobb a tápanyag kivonás, de a trágyázás színvonalában nincs lényeges különbség.

A vizsgálati eredmények és a tápanyagmérleg adatok együttes elemzésével a tápanyagfeltöltés időszakában az volt a tapasztalatunk, hogy a talajvizsgálati eredményekben a pozitív tápanyagmérleg adott talajtípustól függően különböző mértékben, de időbeni késéssel jelentkezett. Homoktalajnál szinte azonnal, a csernozjomoknál 35 év „késés” is kimutatható.

Ezért feltételezzük, hogy a 90es évek jelentős negatív tápanyagmérlege csak részben jelent meg a fenti, mért tápanyagcsökkenésben, tehát az ellátottság még akkor is tovább csökkenne egy ideig a jövőben, ha ezentúl a kivont tápanyagokat teljes egészében pótolnánk.

A tápanyagcsökkenés problémáját ezért jelentősebbnek ítéljük, mint amit önmagában a talajvizsgálati eredmények mutatnak.

Mit javasolhat a szaktanácsadó?

A Talajerőgazdálkodás Kkt. által alkalmazott szaktanácsadási rendszer a mai mezőgazdasági viszonyok között két alapvető célt kíván megvalósítani.

Mivel a gazdálkodók pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé a kivont tápanyagok folyamatos utánpótlását, ezért egy trágyázási forgóban való 34 évenkénti, P,K alaptrágyázással (minimum technológiaként) elérhető, hogy a talajok tápanyagellátottsági szintje csak lassan csökkenjen. Az egyes táblák trágyázásának fontossági sorrendjét határozza meg a módszer, így a gazdálkodó pénzügyi lehetősége szerinti terület nagyságon, de mindig a leghatékonyabban történhet a trágyázás. Ezzel „túlélhető” mezőgazdaság mai, nagyon kritikus időszaka, és így megvalósítható, hogy a foszfor és kálium tápanyag egy ideig még ne legyen terméskorlátozó tényező. Ezen időszak hossza természetesen a kérdéses terület tápanyagellátottsági szintjétől függ.

A rendszer másik, nagyon fontos szempontja, hogy a trágyázási forgó kialakításában figyelembe kell venni azt is, hogy hol, melyik növénynél várható a frissen kiadott műtrágya után gyorsabb tápanyaghatás.

A szaktanácsadási rendszer alapja a legalább 5 évenkénti talajvizsgálat, és a gazdálkodó termés és trágyázási tény adatainak felhasználásával folyamatosan készített tápanyagmérleg.

A rendszer 1992es indulása óta mintegy ötezer hektáron történt meg már másodszor is a talajvizsgálat, így már visszaellenőrizhető és értékelhető a módszer. Megállapítható, hogy meghatározott forgóban való alaptrágyázás hatása talaj tápanyagellátottságának csökkenése lényegesen lassult, még magasabb ellátottsági értékeknél is.

Összefoglalva, a közel 200.000 ha szántóterületről származó tényleges agrokémiai információk (talajvizsgálati eredmények, termelési és trágyázási adatok) ismeretében elmondható, hogy a 90es években ugyan termőhelytől függően különböző mértékben, de jelentősen csökkent talajaink tápanyagellátottsága. Ezt a tendenciát mindenképpen kívánatos megállítani (vagy legalább a csökkenés ütemét lassítani), mert amennyiben a talaj P,K ellátottsága a termés korlátozó tényezőjévé válik, eredményes gazdálkodás nem folytatható. A gazdálkodó termelési igényétől és lehetőségétől függően, egyre inkább gondot kell fordítani nemcsak a nitrogén, hanem a foszfor és a kálium tápanyag pótlására is. A hatékony trágyázáshoz minden termelőnek információra van szüksége, tehát a rendszeres talajvizsgálat és szaktanácsadás alapvető jelentőség, és a mai műtrágya árakat figyelembe véve mindenképpen megtérülő ráfordítás.

dr. Pálmai Ottó
Fejér Megyei NTÁ. Velence
dr. Horváth József
Talajerőgazdálkodás Kkt. Kaposvár