„A növényvizsgálatok nem helyettesítik, hanem kiegészítik a talajvizsgálatokat, és így növelhetik a szaktanácsadás megbízhatóságát, prognosztikai erejét.” (Kádár, 1998.)

Amennyiben egészségesnek tűnő növényeket vizsgálunk, az analízissel ellenőrizzük a növények tápláltsági szintjét és az arányos táplálást. Így az esetleges tápanyaghiányt ill. tápláltsági aránytalanságot már akkor ki lehet mutatni, amikor még tünetek nem jelentkeznek, tehát a növények tápanyag egyensúlya még nem borult fel, vagyis még hatékonyan be lehet avatkozni a termés megóvása érdekében. Az ilyen vizsgálatokat un. „rendszeres” növényvizsgálatnak nevezzük a gyakorlatban, mely minden esetben a növény meghatározott fejlettségi állapotához kötődik. Ez olyan időszak, amikor az adott növényben a tápanyag koncentráció viszonylag stabil, tehát a már elvégzett tudományos kísérletek alapján megmondható, mi tekinthető megfelelő tápláltsági szintnek és megfelelő tápelem aránynak az adott kultúrában. (Erre vonatkozóan nagyon megbízható adatokat találhatunk az Agrofórum nevű havilap 1998. 13. számában Dr. Kádár Imre tollából.)

A növényanalízisnél a mintavétel szakszerűsége legalább annyira fontos a szakszerű szaktanácsadáshoz, mint a talajvizsgálatok esetén. Ezért idegen mintavétel esetén szaktanácsadást növényvizsgálati eredmények alapján sem adunk.

Bármely termesztett növény esetén el lehet végezni a vizsgálatokat, a gyakorlatban azonban az őszi kalászosokban a N-állapot, a mikroelemhiányok, - itt elsősorban rézhiány - kimutatására, kukoricában a N-állapot ellenőrzése mellett a mikroelemek közül a cinkhiány kimutatására igénylik a növényanalízist. A cukorrépánál a minőség szempontjából különösen fontos N-állapot mellett a bórhiány okozhat gondot. A napraforgónál elsősorban a bórhiány kimutatására szolgál.

Nagy jelentősége van ezeknek a vizsgálatoknak az állókultúráknál (szőlő, gyümölcs), mert ez alapján a megfelelő levéltrágyát lehet alkalmazni a növényvédelmi kezelésekkel együtt, és jelentősen növelhetjük általa a következő év termésbiztonságát is.