Magyarországon, a ’60-as évek végétől a mezőgazdasági termelés intenzívebbé válásával, a növénytáplálásban is új korszak kezdődött. Fokozatosan nőtt a kemikáliák, ezen belül a műtrágyák felhasználása és ezzel összefüggésben egyértelműen nőttek a terméseredmények is. Időszerűvé vált, hogy a korszerű tápanyag-utánpótlás rendszerét kialakítsák.

Ezért a ’70-es évek közepén a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ vezetésével létrehoztak egy szakértő bizottságot az agráregyetemek ismert oktatói és a kutatóintézetek szakembereinek bevonásával, kidolgozták az egységes trágyázási szaktanácsadás alapjait, ezzel párhuzamosan kiépítették a működéshez szükséges intézményi és laboratóriumi hátteret. A rendszer jól működött a kollektivizált mezőgazdaság átalakításáig, 1990-ig. Ez az időpont azonban fordulópontot jelentett a tápanyag-utánpótlás szempontjából, ugyanis drasztikus módon visszaesett a műtrágya-felhasználás. Ezzel összefüggésben – természetesen egyéb tényezők is szerepet játszottak – sajnálatos módon csökkentek a terméseredmények is.

Napjainkban a magyar mezőgazdaság műtrágya-felhasználása messze elmarad az EU-ban szokásos mértéktől, annak még a harmadrészét is alig éri el. Ez az állapot természetesen nem tartható, de ez már nem szakmai, hanem agrárpolitikai kérdés.

A ’80-as évek végéig magas színvonalon működő talaj tápanyag-vizsgálati és az erre épülő trágyázási szaktanácsadási rendszer leggyengébb láncszeme a humusz vizsgálatokra épített N-trágyázás volt. Ezért elengedhetetlenné vált a táblára adaptált, a talaj termőképességét jobban figyelembe vevő nitrogén-trágyázás új alapokra helyezése a talaj ásványi N-tartalmának vizsgálata alapján (Nmin-módszer). A módszer hazai viszonyokra való adaptálását közel 10 évvel ezelőtt kezdtük el.

Mint ismeretes, ez az eljárás kora tavasszal a talajban lévő, a növények számára felvehető formában elérhető nitrogén mérésén alapul. Értéke nagyban termőhelyfüggő, de adott termőhelyen belül is az egyes évek között jelentős ingadozást mutat.

Az ingadozás adódhat:

- elővetemények trágyázása, termése, N-felvétele közötti különbségből;

- az őszi mineralizáció mértékétől, amely függ:
---előveteménytől,
---betakarítás időpontjától,
---növényi maradványok alászántásától,
---időjárási tényezőktől stb.
- az ősszel képződött (felhalmozódott) nitrát-N téli elmozdulásától, esetleges kimosódásától (szintén időjárásfüggő tényező).

A módszer lényege, hogy figyelembe veszi a talaj mélyebb (szántott szint alatti) rétegeiben is az ásványi formában lévő N-mennyiségeket.

Kapcsolatot keres a talaj adott rétegében található, ásványi formában lévő N-mennyisége és a növény – adott termés eléréséhez szükséges – nitrogénigénye között.

A Németországban kifejlesztett módszert adaptálva alkalmaztuk már Fejér megyében a ’80-as évek végén évente 15-20 ezer hektáron, majd a mezőgazdasági tulajdonváltás követően kipróbáltuk Somogy megyei viszonyok között is.

Őszi vetésű gabonák esetén a télvégi, kora tavaszi időszakban a talaj 60 cm-es rétegének ásványi-N tartalma nagyon pontosan jellemzi a növény számára elérhető nitrogén mennyiségét.

Az elsősorban nagy csapadékú, laza területekre kidolgozott módszer a talaj NO3- és HH4+ ion mennyiségét együttesen vette figyelembe. Hazai viszonyaink között, a nagyszámú minta vizsgálata után azt találtuk, hogy önmagában a NO3--taralom mérése nagyobb biztonsággal mutatja azt a nitrogén mennyiséget, ami a növény számára rendelkezésre áll.

A módszerrel javasolt nitrogénadatok megbízhatósága akkor kielégítő, ha a mintavétel időben közel esik a trágyázáshoz.

Ezért a gyakorlatban már tél végén, közvetlenül a vegetáció indulása előtt, sokszor még fagyott talajból kell a mintavételt elvégeznünk. Kézi módszerrel, Eijkelkamp fúróval, 0-30 és 30-60 cm-es rétegből átlagmintákat gyűjtünk a vizsgálandó területről. A minták azonnal a laboratóriumba kerülnek és közvetlenül, nedves mintából történik a NO3--taralom meghatározása.

Gyors talajvizsgálat után, a mintavételt követően már a 4-5. napon elkészül a táblaszintű szaktanácsadás és ez a gazdálkodó (termelő) rendelkezésére áll. A javasolt nitrogénadag alkalmazásának körülményeire, az esetleges megosztására a gazdálkodóval kapcsolatot tartó, a területet ismerő szaktanácsadó külön javaslata tér ki.

Az őszi búza tápanyagfelvétele tavasszal nagyon gyors, és az intenzív N-felvétel ideje rövid. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a búza a tavaszi rövid ideig tartó N-hiányra is terméscsökkenéssel reagál, ezért nagyon fontos közvetlenül a vegetáció indulásánál a megfelelő mennyiségű nitrogén jelenléte, jól ütemezett N-fejtrágya adagolásával

Minden szaktanácsadási módszer annyira jó, amennyire a kalibráció, amihez viszont kísérleti háttér szükséges. A módszer alkalmazhatóságának kiterjesztéséhez az általunk használt Nmin módszert kiegészítjük növényanalízissel. Minden egyes tábláról mintateres módszerrel növénymintákat veszünk a bokrosodás végén. Gyors laborvizsgálat után maximum egy héten belül ez a szaktanács is a termelő rendelkezésére áll.

Az elmúlt évek tapasztalata alapján elmondható, he az ásványi-N vizsgálatok szerint a javasolt dózist egyenletesen kijutatták a termelők, a növényvizsgálattal N-hiány nem volt kimutatható.

Ha a javasolt dózis alatt trágyáztak, akkor viszont előfordult N-hiány. Ilyen esetben egy gyors második N-adag kijuttatásával még eredményesen, legfeljebb kis terméskieséssel lehet beavatkozni. A növényvizsgálatnak a N-ellátottság pontosításán kívül egyéb hasznos információtartalma is van egyéb tápelemek vonatkozásában. Természetesen akkor lehet, és bizonyítottan van értelme a konkrét vizsgálatokra alapozott mezo- és mikroelem kiegészítésnek, ha a makrotápelemek a növény számára optimális mértékben és arányban rendelkezésre állnak.

Az őszi búza Cu-igényes növényként ismert. Fejér megyében a talajtani adottságok miatt – túlnyomó részben csernozjom talaj – a ’80-as években nagy területeken sikeresen avatkoztunk be különböző Cu-komplexes kezelésekkel. Hangsúlyozni kívánjuk azonban a tényleges növényvizsgálatok fontosságát.

A magyar mezőgazdaságban a ’90-es évek elején bekövetkezett változások (tulajdonváltás, a termelők létszámának rohamos emelkedése, ezzel párhuzamosan a táblák aprózódása, a műtrágyafelhasználás drasztikus csökkenése) ellenére ezt a módszert közel tízezer hektáron alkalmazzuk Somogy megyében ez 100 őszi búzatáblát érintett 8.558 ha-on.

Néhány konkrét megállapítás:

- szaktanácsolt N-dózist juttatták ki a terület 55%-án, elérték a betervezett termést és a növényvizsgálat nem mutatott nitrogénhiányt;

- alacsonyabb N-dózist használtak a terület 5%-án, és ezzel 10%-kal csökkent a termés;

- a javasolt adagnál 30%-kal több nitrogént szórtak ki a terület 45%-án, és ezzel is csak a tervezett termést (5,7 t) értek el.

Úgy gondoljuk, az adatok egyértelműen önmagukért beszélnek. A gazdálkodó haszna nem csak az esetleges N-műtrágya megtakarításból adódhat, de javul a termelés hatékonysága, mivel N-túladagolás nélkül is biztonságosan elérheti az adott évjárat terméslehetőségeit. A vizsgálatba vont táblákon kívül a környező területeken is figyelembe lehet venni a kora tavasszal rendelkezésre nitrogén mennyiségében lévő évjárati különbségeket.

Az utolsó három év adatai alapján vizsgáltuk az ásványi-N tartalom és az elővetemények közötti kapcsolatot.

Jól érzékelhető az évjárat és az elővetemények hatása az „áttelelő” ásványi-N mennyiségére. Az érthető, hogy a kukorica után az elővetemény hatásában nagyok a különbségek a vizsgált években, de érdekesség, hogy a pillangósok után az egyes években még nagyobb szórást tapasztaltunk. Napraforgó után mindig több N maradt, mint a kukorica, vagy mint az őszi vetésű elővetemény után, sőt 1996-ban a pillangósok után. (Betakarítás után optimális N-feltáródási időszak volt, majd hirtelen lefagyott a talaj.) Az őszi vetésű előveteményeknél volt a legkisebb a szórás az egyes években, de az ásványi-N mennyisége az átlag alatt maradt. A vizsgált területen az őszi árpa előveteményei a következő arányban szerepeltek: pillangós 10%, kukorica 25%, napraforgó 40%, őszi vetésű növény 25%.

Minél több év adata áll majd rendelkezésre az elmúlt három évhez hasonlóan, annál jobban becsülhető lesz – adott területen kevesebb adatból is – az elővetemény és az évjárathatás. Célunk az, hogy adott területen átlagos évjáratra jellemző ásványi-N értékeket állapítsunk meg. Ennek ismeretében – kisparcellás kísérletek eredményei mellett – stabil mérési ponton megállapított ásványi-N tartalom is – lehet majd elfogadható pontosságú fejtrágyázási javas-latot adni a szomszédos területekre.

E módszerrel csak a búza mennyiségi igényeinek kielégítését tudjuk pontosítani. Az évjáratok többségében, kimondottan csak minőségjavító hatású, virágzáskor javasolhat 30-55 kg/ha N-hatóanyag kijuttatása Nmin módszer alapján javasolt dózison felül indokolt lehet, a fajtától és a termelő minőségi igényeitől függően.

A talajok Nmin-vizsgálatán alapuló nitrogén trágyázási módszer alkalmazása lehetőséget ad arra, hogy a racionálisan tervezhető termést gazdaságosan, az optimálisan szükséges, illetve elégséges N-műtrágya felhasználásával, a környezet kímélésével, a fenntartható mezőgazdaság elveit maradéktalanul megvalósítva, lehessen elérni.

dr. Pálmai Ottó
Fejér Megyei NTÁ. Velence
dr. Horváth József
Talajerőgazdálkodás Kkt. Kaposvár
Dr. Németh Tamás
MTA TAKI, Budapest