Somogy megyében közel 45.000 ha homokos szövetű szántóterület található (főként Belső-Somogyban), melynek KA értéke 30 alatt van. E terület 60 %-a pedig a KA=24 értékkel jellemezhető, vagyis a méréshatáron vagy az alatt található.

A fenti adatok ellenére ezen homokterületek genetikai talajtípusa csak töredékében humuszos homoktalaj, jellemzően a barna erdőtalajok kategóriájába tartozik: agyagbemosódásos barna erdőtalaj és rozsdabarna Ramann-féle barna erdőtalaj.

Humusztartalmuk 0,7-1,2 % közötti, pHKCl értékük meszezés nélkül 3,70-5,50, és jelentősen telítetlenek. Emiatt jelentős a foszfor lekötődés is a területen.

Az alacsony pH érték nemcsak kedvezőtlen termesztési feltételeket jelent, de sok esetben mértünk a növényvizsgálatok során kalcium tápelemhiányt is.

A fenti talajok egy része 31 %-a egyértelműen magnézium hiányos is (20-40 ppm). A növényvizsgálatok szerint a magnézium hiánya ezeken a területeken meszezés nélkül kisebb-nagyobb mértékben szinte minden növénynél megjelenik.

A talajhasznosítás problémái alapvetően a fentiekből adódnak. Meszezésre van szükség, s 3-4 évente a fenntartó meszezés is elengedhetetlen. A magnézium hiányos területeken a dolomitos mészkőpor a javasolt meszező anyag, a többi területen a Péti mész, ill. a cukorgyári mésziszap az elérhető.

A másik korlátozó tényező az, hogy ezek a talajok tömörödésre hajlamosak, így az altalajlazítás is nagyon szükséges. 3-4 évente el kellene végezni ahhoz, hogy a termőképességet fenn lehessen tartani.

A savanyúság és a levegőtlenség együttes hatásaként a reduktív viszonyok között többször észleltünk és mértünk vas és alumíniummérgezést, mely a fejletlen növényállomány foltszerű kipusztulását eredményezte.

Problémát okoz a területen a vízhiány is. Egyenletes, jó csapadék eloszlású évjáratokban ezeken a területeken betakarítható 8-9 t/ha kukorica is, vagy 5 t/ha gabona, 5 t/ha feletti hibrid rozs, vagy zab. Az ilyen évjárat azonban ritka. Ha a csapadék mennyisége meg is van, egyenletes eloszlása általában nincs. Előfordulnak a 50-70 mm-es esőzések rövid idő alatt, melyet már nem tud befogadni a talaj, s vízállásos táblarészek alakulnak ki, ahol kipusztul a növényállomány. (Jelentős terület belvizes például csapadékos tél után hóolvadáskor, s előfordulhat, hogy a tavaszi munkák itt nem is végezhetők el, s ezek a foltok vetetlenek maradnak.)

Ezeken a homokterületeken a vadkár is nagyon jelentős lehet.

Tápanyagellátási problémák is vannak. A gyenge nitrogén szolgáltató képességű talajokon nagy a növények fajlagos nitrogén igénye, amelyet ha nem elégítünk ki, jelentős terméscsökkenés következik be. Egyéb korlátozó tényezők esetén pedig a talajban maradó nitrogén eltűnik a talajból, elveszik, és környezetszennyezővé is válhat.

A fentebb már említett foszfor lekötődés miatt nem meszezett területeken a műtrágyázás nem tud kellően hatékony lenni.

Az állatállomány jelentős csökkenésével a szervestrágyázás is alacsony szintű, mely tápanyag-tartalma mellett ezen talajokon mint vízgazdálkodási és szerkezetjavító tényező is jelentős szerepű lenne.

A foszfor és kálium alaptrágyázás 5-6 éves elhagyása (a technológia romlással együtt) azt eredményezte, hogy kedvezőtlen időjárási viszonyok között a terméscsökkenés a korábbiakhoz képest nagyobb mértékű.

A meszezést végző termelőknél a feltételek javítása nem jár együtt magasabb szintű tápanyag utánpótlással, tehát csak a talajzsarolást, annak lehetőségét növelik.

A talajvizsgálati eredmények értékelése alapján a homokterületek P,K tápanyag-ellátottsága a korábbi évek alacsony termelési szintje következtében nem csökkentek olyan mértékben, mint a többi termőhelyen. Sajnos, 5 éven belüli talajvizsgálat csak valamivel több, mint a homokterületek ötödéről (9.821 ha) áll rendelkezésre. Mivel a vizsgálatot végeztető, szaktanácsadást igénylő termelők az átlagnál nagyobb gondot fordítanak a tápanyag utánpótlásra, ez a kép egy kicsit csalóka.

Az ábrákon látható, hogy az ellátottság csökkenése még itt is határozottan érzékelhető.

Az 1987-1990 évekhez viszonyítva az átlagos foszfor és kálium csökkenés 1 ha területre vetítve egyaránt 43 ppm. A jelenlegi mért AL-P2O5 átlagos értéke 139 ppm, a K2O átlagos értéke 130 ppm.