A tápanyag-gazdálkodás fogalma nem azonos a műtrágyázással, több annál. A tápanyag-gazdálkodásnak (szaktanácsadói munkának és gyakorlatnak egyaránt) az alábbi szakmai, környezetvédelmi és gazdaságossági céloknak kell megfelelnie:

1. A talajtermékenység fenntartása, a talaj tápanyag-ellátottságának lehetőleg optimális szintre való növelése és ezen a szinten való megőrzése, de legalább egy hosszú távon is feltétlenül fenntartandó minimum szint megtartása
2. A növénytáplálás optimális talajellátottsági szinten sem lehet környezetszennyező.
3. Gazdaságos és hatékony tápanyag-gazdálkodást kell folytatni, a mindenkori termék- minőség iránti igények figyelembe vételével.

A talajtermékenység fenntartásának összetevői:

- Szakszerű növénytáplálás ( N,P,K műtrágyázás, műtrágya megosztás, mezo- és mikroelem trágyázás, termésnövelő anyagok felhasználása, szervestrágyázás, hígtrágya felhasználás)
- Melléktermékek és hulladékok felhasználásának lehetősége és szakszerűsége (növényi, egyéb mezőgazdasági, ipari és kommunális)
- Talajjavítás szükségessége és szakszerűsége (erózió védelem, fizikai és kémiai talajjavítás, altalaj lazítás, zöldtrágyázás)

A tápanyag-gazdálkodásnak (szaktanácsadói munkának és gyakorlatnak egyaránt) meg kell teremteni a fentiek összhangját, ebből egyik sem emelhető ki a másik rovására, mert a fenti szakmai követelmények csak így felelhetnek meg a környezetvédelmi és gazdaságossági céloknak is, vagyis a helyes mezőgazdasági gyakorlatnak.

A szakszerű növénytáplálás azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló erőforrások szakszerű és hatékony felhasználása érdekében a növény igényéhez alkalmazkodó harmonikus tápanyag-ellátást kell biztosítani a termesztett növények számára. Szakmai és gazdaságossági szempontból ez a cél, ezt kell a gyakorlatban megvalósítani.

Ez pedig egyeltalán nem lehetetlen még a mai, tőkehiányos, örök értékesítési problémákkal küzdő mezőgazdasági termelőknek sem, ha az ehhez szükséges információkkal rendelkezik.

A műtrágyázásra fordítható összeg adott termelőnél jelenleg nem elegendő a talajellátottság növeléséhez (sokszor még a jelenlegi szint fenntartásához sem), így a tápanyag-gazdálkodás-ra rendelkezésre álló pénznek a lehető leghatékonyabb felhasználása mindenki számára alapvető. Ehhez kell a megfelelő információ és az agrokémiai szaktudás.

Az alapvető, és nélkülözhetetlen információ itt a friss (öt éven belüli) talajvizsgálat , amely nélkül bármilyen szaktudás és tapasztalat is csak sötétben való tapogatózás. Itt jegyzem meg, hogy nagyon sokan összekeverik a talaj termőképességét és tápanyag-ellátottságát. A termőképesség alapvetően adottság, a termelés színvonalának lehetőségét mutatja, míg a talajok jelenlegi tápelem-ellátottsága a mai termelési igények szintjén mesterséges, és ez főként korábbi magas szintű műtrágyázás eredménye. Azt, hogy jelenleg milyen szintű a feltöltöttség, mennyi maradt a korábbról, azt megítélni csak talajvizsgálatokkal lehetséges. Sokszor hallom, hogy "hol van az már", de a vizsgálatok azt mutatják, hogy akár két szomszédos táblán is nagy különbségek vannak az ellátottsági szintekben. Az egyiken már nagy termelési kockázattal lehet csak P,K alaptrágyázás nélkül termelni, míg a másikon még évekig, minden kockázat nélkül!

Nagyon fontos információ még a korábbi évek termése, szerves és műtrágya-felhasználási adatsora. Ezért mindenkinek ajánlom, hogy ne sajnálja az energiát a táblatörzskönyv vezetésére. Nemcsak a tápanyag-gazdálkodás, de más vonatkozásban is nagy hasznát veszi majd a hatékonyabb termelésben. Amennyiben hozzáférhető, a régi, ma már közvetlenül szaktanácsadásra nem alkalmazható régi talajvizsgálati eredmények is információkat tartalmaznak a szakembernek.

A fenti információk alapján (minél teljesebb, annál pontosabb) trágyázási javaslatot lehet készíteni nemcsak arra, hogy mekkora, milyen összetételű alaptrágya adagot kell kijuttatni adott évben a termesztett növény alá, hanem arra vonatkozóan is, hogy melyik táblákon a leghatékonyabb a műtrágyázás. (A táblák között eszerint sorrendet lehet felállítani, s így ha a tejes területre nem is jut P,K tápanyag, azok a táblák, ahol ez a leginkább fontos, azok azért kapnak.)

A N-felhasználás más kérdés. Nélküle néhány kultúra kivételével eredményesen szinte nem is lehet termelni. Fontos azonban, hogy mennyit, és az is, hogy mikor kell belőle felhasználni. Mivel kimosódik a talajból, a megfelelő mennyiségnél többet adni pazarlás, kevesebbet adni pedig annyit jelent, hogy jelentősen nő a termelési kockázat. Ha kevés a pénz, akkor persze a N-trágyázásban is lehet, (és kell is) kockázatot vállalni, de nem mindegy, hogy mekkorát! A fenti információk alapján ez is megadható.

Végül is a szaktanácsadás (ha hozzáértő szakember végzi, és az alapinformációk is rendelkezésre állnak), ugyancsak információ a termelő részére a jó döntéshez.

Meggyőződésem, hogy ma a trágyázási szaktanácsadás legfontosabb feladata éppen ez, hogy arra adjon választ, miként lehet a tápanyag-gazdálkodásra rendelkezésre álló anyagi erőt a leghatékonyabban (legtakarékosabban, s a lehető legeredményesebben) felhasználni.

Előfordulhat az is, hogy adott területen pl. nem az alaptrágyázás, hanem a talajjavítás lenne a leghatékonyabb agrokémiai beavatkozás.

A jól és eredményesen hasznosítható információra szüksége van a termelőnek. Ezt bizonyítja az is, hogy a fentiek szerint készített trágyázási javaslatunkat nagy örömünkre ma mintegy 200.000 ha területen használják folyamatos szaktanácsadási szerződés keretében, jelenleg Somogy és Fejér megye területén. Ebből azonban sajnos nem éri el a 10.000 ha-t a magán és családi vállalkozásban termelők aránya, pedig meggyőződésem, hogy nekik ugyanúgy szükségük lenne rá, mint a nagyüzemeknek.