A kukorica tápanyaggazdálkodásával kapcsolatban a tisztánlátás érdekében alapvetően át kell tekinteni az elmúlt időszak e témában történt eseményeit.

Hazánk földművelés történetében egészen a ’70-es évek elejéig a fő tápelemekre (NPK) vonatkozóan a tápanyagmérlegünk végig negatív volt. Ez azt jelenti, hogy a fenti időpontig mindig több tápanyagot vontunk ki a mindenkori termések betakarításával, mint amennyit kiadtunk. A korábban alapvetően csak istállótrágyázásra alapozott tápanyagutánpótlás már nem volt elégséges az elérendő termésszintek biztosításához, ezért folyamatosan emelkedett a műtrágya felhasználás mennyisége.

A ’70-es évek közepétől a ’80-as évek végéig hazánkban már több tápanyagot adtunk ki, mint amit a terméssel betakarítottunk, így talajaink tápanyag-ellátottsága javallt. Ebben az időben a szakmapolitikai cél az volt, hogy a tápanyagellátás ne legyen terméskorlátozó tényező, ami a mezőgazdasági területeink döntő többségén meg is valósult.

1990 után azonban radikálisan csökkent a műtrágyafelhasználás és természetesen sok más termesztéstechnológiai elem összhatásaként, de csökkent a kukorica terméseredménye is, valamint a korábbi időszakhoz képest sokkal változékonyabbá, kiszámíthatatlanabbá vált.

Természetesen ehhez a sajnálatos helyzethez nagymértékben hozzájárult az utóbbi évek szárazabb, csapadékszegényebb időjárása, de azért érdemes végiggondolni, hogy egy ilyen helyzetben a termelő által befolyásolható tényezők közül mivel lehet a kedvezőtlen hatásokat jelentősen csökkenteni. Meggyőződésünk, hogy az optimálishoz közeli, jó tápanyag-ellátottság mindenképpen ide tartozik.

Nem könnyű ma felelősséggel a hazai talajok tápanyag-ellátottságáról beszélni, mert a ’80-as évek végéig jól működő tápanyaggazdálkodási rendszer – a teljes mezőgazdasági terület talajvizsgálata és az arra alapozott tápanyagutánpótlás – megszűnt.

Napjainkban csak a mezőgazdasági területeink töredékén végeznek rendszeres talajvizsgálatokat és szaktanácsadásra alapozott tápanyagutánpótlást.

Hazánkban ezt a tevékenységet a Talajerőgazdálkodás KKT működteti a legnagyobb felületen, több mint 350.000 ha-on. Az ebben az adatbázisban lévő adatok alapján egyértelműen látható, hogy a ’70-es évek végétől indulva talajaink tápanyag-ellátottsága fokozatosan javult /emelkedett/, majd 1990 után rohamosan csökkent.

Ez ma azt jelenti, hogy talajaink foszfor és kálium ellátottsága vonatkozásában hasonló szinten vagyunk, mint a ’70-es évek végén.

Tehát szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy talajaink tápanyag-ellátottsága az elmúlt bő tíz évben folyamatosan csökken, ebből adódóan a gyengülő tápanyag állapot egyre kevésbé tudja tolerálni /kivédeni/ az időjárás kedvezőtlen hatásait. Ilyen esetben nagyon alacsony terméseredmények is bekövetkezhetnek, mint pl. az idei 2003-as évben.

Ez egy fontos információ, ha tervezzük a jövőt és versenyképességről beszélünk.

Ugyanis a kukorica egy nagy tápanyagigényű növény. 1 tonna szemterméshez és a hozzá tartozó vegetatív terméshez 25 kg N, 13 kg P2O5 és 22 kg K2O hatóanyag szükséges, tehát nagy nitrogén igényű, a foszfor igénye közepes és a kálium igénye magas. Ezért a kukoricát elsősorban a jobb talajokon termesztik, mert ökológiai érzékenysége sokkal nagyobb, mint a búzáé.

A növény nagy vízigénye, szárazságtűrése és biztonságosabb termesztése elsősorban a mélyrétegű, humuszban gazdag, középkötött vályog talajokon elégíthető ki.

Közismert, hogy a magasabb kukorica termésszint nemcsak a megfelelő műtrágyázásnak, hanem a talajok jó tápanyag-ellátottságának, tápanyag szolgáltató képességének is köszönhető. Ilyen talajokon igen nagy a terméskiegyenlítő, termésbiztonságot fokozó hatás.

Bár a kukorica önmaga után is eredményesen termeszthető monokultúrában, azonban az utóbbi években felmerült problémák, mint a rezisztens gyomnövények és főleg a kukoricabogár megjelenése alapvetően átértékelteti ezt a gyakorlati szemléletet. Tehát a vetésváltás agronómiai és agrotechnikai szerepe felértékelődik a jövőben, erre feltétlenül számítani kell!

Ugyan a kukorica mélyebben lazított, jó kultúrállapotú talajt igényel, az eredményes termesztéshez elegendő a periódikus mélyművelési rendszer 3-5 évenkénti alkalmazása.

A kukorica a jó mészállapotú talajokat kedveli, de a gyakorlatban savanyú talajokon is eredményesen termesztik. A meszezésre szoruló területeken általában kukorica alá meszeznek, mert a friss meszezésre igen jól, jelentős terméstöbblettel reagál.

Jelentős a vízigénye, és a jelenlegi, nagy termőképességű fajták esetén a legtöbb évjáratban ez korlátozza a terméslehetőségeket.

Ezért rendkívül fontos a jó termesztéstechnológia, a jó minőségű és időben elvégzett talajmunka, a víztakarékos gazdálkodás, a megfelelő időpontban elvégzett vetés és az egyenletes tőszám biztosítása.

A szakszerű tápanyagutánpótlás természetesen csak a rendszeres /min. 5 évenkénti/ talajvizsgálatokra alapozva képzelhető el. A tápanyagigény meghatározása után nagyon fontos azok kijuttatásának a termesztéstechnológiába való beillesztése.

Eredményes kukoricatermés még a legjobb talajadottságok mellett sem képzelhető el nitrogén műtrágya használata nélkül.

Fontos tudni, hogy a kukorica nitrogén felvétele viszonylag egyenletes szinte az egész vegetációs időben és ezt a fejlett gyökérzetével – ami a teljes tenyészterületet behálózza – igyekszik is biztosítani.

A növény fejlődésének kezdetén a nitrogént főleg ammónia, később nitrát formában hasznosítja.

A mai kor környezetvédelmi követelményeit is figyelembe véve a N-kijuttatás idejére mindenképpen csak a tavasz javasolható. A hazai éghajlati viszonyaink között a talajainkból történő nitrogén kimosódás csak a vegetáción kívüli, téli időszakban képzelhető el, vegetációban ezzel gyakorlatilag nem kell számolni.

A műtrágya féleség megválasztásánál természetesen a talajok pH-viszonyaihoz célszerű alkalmazkodni. Tápanyagutánpótlásra egyébként bármelyik N-műtrágya hatékonyan felhasználható, de karbamid használata esetén gondoskodni kell a gyors bedolgozásról az ammónia veszteségek elkerülése érdekében és a vetés előtt legalább két héttel kell a karbamidot kiadni.

Az elmúlt időszakban – a technológiai lehetőségek bővülése miatt – terjed a starterként kijuttatott nitrogén adagolás és a megosztott nitrogén kezelés – 4-6 leveles állapotban – gyakorlati alkalmazása. Ezeknek a technológiáknak lehet főleg könnyű talajokon környezetvédelmi szempontból előnye, de a terméseredményre gyakorolt pozitív hatását nehéz lenne bizonyítani.

A különböző kukoricahibridek nem azonos módon reagálnak az öntözésre, ezért csak az öntözést legjobban megháláló fajtákat célszerű ilyen technológiával termeszteni. Ebben az esetben viszont a kukorica 50-60 kg/ha N-hatóanyaggal több tápanyagot igényel, ezt feltétlenül figyelembe kell venni.

A kukorica közepes foszforigényű, ami azt jelenti, hogy megfelelő talajellátottság mellett a friss foszfortrágyázás esetleg elmaradhat. Természetesen ettől még van jelentősége a foszfor trágyázásának, hiszen jó termés esetén jelentős a tápanyagkivonás a termesztett területen. Gyenge foszforellátottság esetén azonban mindenképpen ki kell juttatni a talajvizsgálatra alapozott, szaktanácsolt dózisú foszfor műtrágyát a biztonságos termelés érdekében.

Az ideális termesztéstechnológiában szerepe lehet a starter trágyázásnak is. A mag mellé adott foszfor műtrágya – mint kezdeti energia forrás – nagyon kedvező hatású lehet. A növény foszforigénye a fejlődés kezdetén és a virágzás időszakában a legjelentősebb.

Az alaptrágyázás időszaka természetesen az ősz, így a tápanyag-egyensúly tavaszra beáll.

Tavaszi alaptrágyázás esetén a kiadott P-tápanyag csak részben hasznosulhat a növény számára a vegetációs idő alatt.

A kukorica kimondottan káliumigényes növény. Ezért még jó kálium ellátottságú talaj esetén is eredményes lehet ilyen típusú műtrágya kijuttatása.

Mivel az elmúlt időszakban a talajaink káliumellátottságának csökkenése egyre erőteljesebb, ezért a jövőben mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kukorica kálium trágyázására.
A jó káliumellátottság javítja az aszálytűrő képességet is, azon kívül, hogy növeli a termésbiztonságot. Tehát a kukorica termesztésben a kálium kulcsfontosságú, ezért a jövőben mindenképpen nagyobb figyelmet érdemel. A foszforhoz hasonlóan e tápelem esetében is az őszi kijuttatás javasolható.

Az elmúlt több mint 10 évben a kukoricatermesztésünk során a tápanyagmérlegünk erősen negatív. Foszfor és kálium tápelemek esetén ez már több száz kg hatóanyag is lehet hektáronként. Talajaink tápanyagellátottságának csökkenését és ezzel a talajminőség romlását már azzal is lassíthatnánk, ha csak 3-4 évente adnánk ki az ahhoz a gazdasági évhez szükséges PK-tápanyagot /ez az ún. forgóban való trágyázás/.

Bár a hazai állatlétszám csökkenésével az istállótrágya mennyisége is drasztikusan csökkent – ma már kevesebb mint 4 millió t/év -, a rendelkezésre álló készleteket őszi kijuttatás és beszántás után a kukorica jól hasznosítja. Ilyen esetben javul a talaj mikrobiális tevékenysége és a vízgazdálkodásra is kedvező a hatás.

Semlegeshez közeli, vagy meszes talajokon jó foszfor ellátottság esetén a mikroelemek közül a cink relatív hiánya is okozhat tápanyagellátási zavart kukoricánál, ami szélsőséges esetben még terméskorlátozó tényező is lehet /pl. mészlepedékes csernozjom talajokon/. Ilyen gyanú esetén mindenképpen növényvizsgálatokat célszerű végezni és ha szükséges monokelátos kezeléssel /kezelésekkel/ eredményesen lehet javítani a kialakult tápanyag-aránytalanságon.

Természetesen a mikroelemes kezelésektől csak akkor várhatunk pozitív hatást, ha a termesztéstechnológia többi eleme rendben van.

Összefoglalásképpen elmondható, hogy a ’90-es évek elejétől hazánkban kialakult tápanyaggazdálkodási gyakorlat tovább nem tartható.

Talajaink tápanyag-ellátottsága általában minimum egy kategóriával romlott, emiatt a terméseredmények sokkal kiszámíthatatlanabbá váltak. Az egyre gyengébb tápanyag-ellátottságú mezőgazdasági területeinken a nagyobb gyakorisággal előforduló szárazabb időjárás alkalmanként szerény mezőgazdasági eredményeket produkál. Ha ezen a tápanyagutánpótlási helyzeten nem tudunk változtatni, akkor az egyéb területen tett erőfeszítéseink is megkérdőjelezhetővé válnak és versenyképességünk tovább romlik.

dr. Pálmai Ottó - Fejér Megyei NTSZ
dr. Horváth József - Talajerőgazdálkodás KKT